Végre megvolt a nyaralásunk is. Úgy kellett ez már, mint egy falat kenyér, kissé sűrűek voltak a napok, meg ez a dögmeleg is betett. Idén, megszakítva a sorozatunkat, nem tengerre mentünk, hanem egyenesen bele az Alpokba.

Ausztria közepétől, Bad Aussee-től 20 kilóméterre laktunk egy kis hegyi faluban, az volt a neve hogy Sonnenalm. Évi már amúgy is évek óta rágta a fülemet, hogy menjünk el az osztrákokhoz, ő még sosem volt. Mondjuk nyáron még én sem nagyon láttam, csak télen, ha nyaralásról van szó, inkább tengerpart párti vagyok, mint hegyvidéki. De most még barátunk, Jojó is felajánlotta a lehetőséget, hogy akkor menjünk hozzájuk (van egy kis lakásuk kint), szóval nem rágódtunk sokat a dolgon. Sikerült tökvéletlen pont úgy időzíteni, hogy még Józsiék (egy öttagú család) és Attiláék is szintén akkor táboroztak 40 kilométerre tőlünk, szóval a végére egész jó kis csapatunk lett.
Hát és most már nem vagyok annyira tengerpart párti. Kissé tartottam tőle, hogy akkor majd mit fogunk csinálni, mert télen oké, síelünk, de nyáron annyira nincs hó.

De hát itt öt kilométerenként van valami, vagy egy tó, vagy egy szép város (és akkor a szép város mondjuk itt Halstatt, amit a derék kínaiak egy az egybe lekoppintottak), meg hát a Dachstein is ott volt egy köpésre.

Ha meg valaki nyugalomra vágyik, lép kettőt és máris ott van egy laza kis „félórás" túraútvonalon az erdőben, vagy épp bérel biciklit és hajrá. - Ez, mint utóbb kiderült annyira nem volt jó ötlet, szegény Jojó alaposan átrendezte magát, de már lábadozik, innen is jobbulást! :)

Túra, vagy bicikli közben meg ott vannak mindenütt a Hütték, Alm-ok, az emberes adagnyi Apfelstrudellel, Topfenstrudellel, az osztrák sörökkel, snapszokkal. Aki már valaha is járt kint, az tudja, miről beszélek. Szintén kábé öt kilométerre volt a Köndl-Alm nevű kis nemistudommi, étterem (?) is, ami Jojó számára kötelező kör. Olyan ropogósra sült csülköt adnak, hogy még Arnold is megkóstolta.

Itthon azt figyeltem mielőtt elutaztunk, hogy hol lehet kezeletlen citromot kapni, mert sütibe elég sokat használunk, meg amúgy is mindig van otthon. Tudom, hogy hol lehet amúgy venni, pl. ha jól emlékszem a Culinárisban van Pesten, de hát a derék osztrák barátainknál meg csak az van. Legalábbis azokban a boltokban, ahol voltunk, ez volt a helyzet. Nehogymá' megmérgezzük az osztrák parasztot (lehet ezzel kéne kezdeni valamit, nem a csipszadót nyomatni, de ezt már csak halkan jegyzem meg). Hogy lesz ebből történet?

Ja igen, szóval a helyi felhozatal. Nemcsak Merkurban, Billában vásároltunk, szintén öt kilométerre a szállástól van egy hentes is, meg szintén kb. öt kilométerre - milyen meglepő? :) - egy halas étterem is, saját pisztráng „neveldével". Na, itt sikerült első nap három szép pisztrángot vennünk, vacsorára. És hát azt mondhatom különösebb pironkodás nélkül, hogy igen jól sikerült, illetve ahogy láttam mindhárman jól szórakoztunk, miközben egy kis patak partján rakott alkalmi grillezőhelyen „sercegett" a szalonna a hal felett. 

Az alkalmi grillezőhely ahogy látszik is, egy halsütő rácsból, némi kőből, egy zacskó brikettből és pár kiló rőzséből állt össze. Köretnek először egy egyszerű burgonyasalátát gondoltam ki, de gondok akadtak a tűzhelyünkkel, így végül az előző nap elkészített caponata lett. Ezt, ha jól emlékszem mikor először készítettem amúgy is makrélához ettük, már akkor is megállapítottuk, hogy passzol a halhoz. Utolsó pillanatban még eszembejutott, hogy lehetne ez akár egy caponata-s kenyérsaláta is, úgyhogy miközben a halat bűvöltem Évi gyorsan „átalakította".

Ahhoz képest, hogy azért nem épp a kert végében grilleztünk, meglepően jól sikerült összelogisztikázni a dolgot, szerintem két óra alatt megvolt minden, oda-vissza, és még kellemesen be is csíptünk.
A halnak sem kellett túl sok idő, azt a keveset meg nagyon megérte. Szóval ezt most minden halkedvelő figyelmébe ajánlom, és azért a kert végében grillezve is biztos jó!

Hozzávalók

Fejenként egy közepes pisztráng vagy szajbling, megtisztítva,
Egy citrom reszelt héja,
Egy csokor petrezselyem, és még egy fél csokor levele, felaprítva,
Kis csokor kakukkfű,
Halanként egy gerezd fokhagyma, félbe vágva,
Halanként egy kisebb szelet citrom,
Vékonyra szeletelt, füstölt húsos szalonna (vagy bacon, pancetta),
Só,
Durvára őrölt fekete bors,
Olívaolaj

Kb. fél kiló húsos, nem túl lédús paradicsom (pl. lucullus),
Egy padlizsán, felkockázva,
Egy közepes cukkíni, felkockázva,
Egy gerezd fokhagyma, széttörve,
Olívaolaj,
Fűszeres tokaji borecet, vagy sima fehérborecet,
Só,
Egyharmad friss csili, felaprítva,
Szikkadt kenyér,
Friss bazsalikom levél,
Evőkanálnyi pirított fenyőmag,
Két-három maréknyi frissen reszelt parmezán

Caponata

A felkockázott padlizsánt sózzuk meg alaposan, forgassuk össze és tegyük egy nagy szűrőbe fél órára. Hevítsünk fel egy nagyobb serpenyőben jókora adag olívaoalajat (nem kell hogy ússzon majd benne a padlizsán, egy rétegben elhelyezve kb. az alsó negyede legyen olajban majd). A padlizsán levét nyomkodjuk ki, tegyünk egy adagot az olajba (egyszerre annyit süssünk, ami kényelmesen elfér a lábasban). Forgassuk meg, félig húzzunk rá fedőt, mérsékeljük a lángot, így süssük kb. 10 percig, közben párszor megforgatva, hogy mindenütt piruljon. Ha megpuhult a héja is, szűrőn csepegtessük le, végül tegyük félre papírszalvétával bélelt tálba. 
Ha kész a padlizsán, dobjuk a serpenyőbe a felkockázott cukkínit is egy gerezd szétlapított fokhagymával. Süssük 5-10 percig, ezt már fedő nélkül. Ha kisült szedjük szintén papírszalvétára, esetleg enyhén sózzuk.
A paradicsomot vágjuk kisebb darabokra, tegyük egy nagy salátástálba, pár darabot törjünk össze ha nem lenne elég leve. Forgassuk össze a padlizsánnal, cukkínivel, parmezánnal, csilivel, fenyőmaggal, bazsalikommal, locsoljuk meg gazdagon olívaolajjal, egy-két teáskanálnyi ecettel. Ha szükséges lenne sózzuk, még egyszer keverjük össze, fedjük le folpackkal és tegyük félre pár órára.
A szikkadt kenyeret tépjük falatnyi darabokra, kb. fél órával tálalás előtt keverjük a salátához, jókora löket olívaolaj kíséretében.

Hal
A halat, miután megtisztítottuk (pisztrángnál a pikkelyeket kaparjuk le, a szajblingnál meg a nyálkát kell levakarni) irdaljuk be kb. fél centis távolságban. Addig vágjunk bele, ameddig nem halljuk roppanni a szálkákat.

A fűszersóhoz keverjünk össze egy evőkanálnyi felaprított petrezselyemlevelet kb. fél evőkanálnyi felaprított kakukkfűvel, egy citrom reszelt héjával, fél evőkanálnyi durvára őrölt fekete borssal, evőkanálnyi sóval.
A halak hasüregébe szórjunk csipetnyi sima sót, borsot, tegyük bele a fokhagymát, pár szál petrezselymet, kakukkfüvet és egy gerezd citromot. Tűzzük össze fogpiszkálóval, majd dörzsöljük be kívülről mindenütt a fűszersóval.
Tegyük az olajjal „átkent" halsütő rácsra.

Süssük forró parázs felett kb. 8 percig, vagy ameddig színt nem kap. Közben tegyük rá a szalonnaszeleteket is. Ha szépen megpirult a tűz felöli oldala, vegyük le a szalonnát, fordítsuk meg a halakat, végül tegyük vissza a szalonnát és tegyük a tűz felé még 8-10 percre a parázs erejétől függően. Ha minden szépen megpirult, kész is.
Szedjünk tányérra egy adag salátát, egy-egy hal társaságában (fogpiszkálót ne felejtsük el kiszedni). Meglocsolhatjuk még persze olívaolajjal, frissen facsart citromlével is a végén.