Ebben benne van minden, amit jelenleg szeretek. A káposztasalátára még tavaly sikerült rákattanni, azóta gyakori vendég, ha már nagyon ununk minden mást, vagy épp csak valami majonézes salátát kívánunk. Filléres köret, hamar el is készül, friss is, szóval perfekt. Csirkével, hamburgerrel, hotdog-hoz ugye, meg akár mint most, rántott karajhoz, sültekhez is meg lehet próbálni szerintem. Az alap változat a káposzta + majonéz, és innentől kezdve ismét ki mit akar a játék, vagy épp mi van kéznél, elég szabadon variálható. Próbáltam már retekkel, hagymával, most meg még épp a torma jutott eszembe hozzá.

A karajjal meg az utóbbi hetekben kísérletezek, majdnem minden vasárnap (Évi már unhatja vajon? :)

A legegyszerűbb ugye, ha „natúr" kisütjük. Bepácoljuk, pihentetjük, vagy épp csak sózzuk, borsozzuk, és pár perc alatt kész is. Mondjuk amennyire egyszerű, annyira meg is lehet szívni vele, ha valaki már sütött valaha is, tudja, hogy pikkpakk ki tud száradni.

A másik nagy csapat meg a rántott húsok, gondolom ezzel sem mondtam semmi újat.

Rántott húst evett már mindenki, az meg kis hazánkban inkább a malackaraj, mint a borjúcomb. Nincs is ezzel semmi baj, olcsóbb, és a panír segít, hogy ne száradjon ki, mint a natúr társa, ha épp nem koncentrálunk. Aztán itt, a panírnál jön képbe a híres sonkával, sajttal töltött változat is, III. kategóriás éttermek kedvenc ezerötös főétele. Bár már rég voltam étteremben, nem tudom, most mennyiért vesztegetik. Ez is jó, bár erre már nem mondanám egyértelműen, hogy pikkpakk.

Van még aztán olyan hogy egészben sült, azt most nem is venném ide, mert az valami egészen más. Mondjuk, a natúr témában ezzel lehet leginkább elismerő tekinteteket begyűjteni, de nem árt egy maghőmérő kezdőknek.

De akkor jöjjön, hogy mi is történt ezalkalommal. Tulajdonképpen szintén semmi különös, csak azt tettem, amit általában amúgy is teszek ha „rántok". Előtte azért valamibe bepácolom a témát. De ez a rész most annyira fasza lett, hogy kár lenne elmenni mellette szó nélkül.

Nagy barátomat, a Worcestershire szószt hívtam segítségül, meg az angol mustárt. Ez a két íz határozza meg a pác ízét, a többi már csak a szükséges plussz. Ettől viszont kicsit édes, kicsit csípős, kicsit savanyú, füstös, szóval amilyen egy jóféle pácolt hús szerintem.

A panír szerepére mindössze egy valamit válogattam be, a morzsát. Nem akartam semmi vastag, nehéz dolgot, épp csak hogy legyen a húson valami, amitől ropoghat, és ami átveheti még a mustár, pác ízét. Az ötlet egyébként a báránybordából jött, azt szokták előszeretettel mustáros kéregben készre sütni, zöld fűszerekkel, ha jól rémlik.
Szóval semmi háromtányér, meg lisztfelhő, csak morzsa. Ebből viszont nem a finomra daráltat, hanem a rozmaringos kenyerünkből kiszárított durvára reszeltet használtam, ugyanannyi pankóval elkeverve.
Ez így elsőre gondolom kicsit durva, szóval, ha valaki nekiveselkedne neadjisten, reszeljen le egy kiszáradt baguette-et durva lyukú reszelőn, úgy is jó lesz.

Karaj

Fejenként egy szelet karaj, olyan 10 dekásak,
Panírmorzsa,
Tengeri só,
Olívaolaj

Pác

4 cl Worcestershire,
Két teáskanálnyi angol mustár,
Teáskanálnyi ketchup,
Fél teáskanálnyi majoránna,
Egy szárított csili, szétmorzsolva,
Teáskanálnyi durvára őrölt fekete bors

Saláta

¼ fej káposzta, vékonyra felszeletelve,
3 zöldhagyma, vékonyra felszeletelve,
3-4 evőkanálnyi frissen reszelt torma

Öntet

1 dl tejföl,
1 dl majonéz,
2-3 evőkanál sűrű joghurt,
Evőkanálnyi almaecet,
Teáskanálnyi angol mustár,
Teáskanálnyi méz,
Csipetnyi tengeri só

Köret
Sült krumpli, paradicsom, retek

A recept roppant egyszerű. Első lépésként keverjünk össze a páchoz minden hozzávalót. A hússzeleteket mossuk le, alaposan szárítsuk meg, majd klopfoljuk ki mindet kb. tenyérnyi méretűre. Forgassuk bele a pácba, tegyük legalább fél órára hűtőbe.

Közben a salátához vágjuk vékony szeletekre a káposztát, hagymát. Az öntethez alaposan keverjük össze a hozzávalókat, majd öntsük a káposztára, szórjuk meg egykét csipet sóval. Forgassuk át alaposan, tegyük hűtőbe. A tormát közetlen fogyasztás előtt reszeljük majd csak rá.
Sütés előtt a hússzeleteket sózzuk, forgassuk kenyérmorzsába. Forró olíva olajban (nem kell, hogy ellepje, de azért 1-1,5 decit öntsün
k alá, hogy „ússzanak fel" kicsit) süssük pár perc alatt közepes lángon ropogósra.
Csepegtessük le, szedjük tányérra a salátával, sült krumplival, friss zöldségekkel.