Múlthéten egyik nap délelőtt épp a szokásos kávéadagomat fogyasztottam. Közben meg azon agyaltam hogy hétvégén mit kellene főzni. Juci a steak-kel nyaggat már egy ideje, de mostanában elég sok volt a vöröshús és annyira nem kívántam. Aztán az utolsó korty kávé előtt jött az isteni szikra ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Harcsapaprikás. Hal már elég rég volt mert Évi nem nagyon rajong érte, viszont egészséges ugye ezért hébehóba be kell eztis szúrni az étrendbe.

Az első ismeretségem a harcsapaprikással nem is olyan régre datálható, ha jól rémlik három éve Siófokon találkoztam vele. Egy tisztességesen átmulatott nap után tértünk be egy jónak tűnő csárdába ahol harcsapaprikást rendeltem. Az első próba után az egyetlen dolog amit mondani tudtam hogy bazz, ez olyan mint a tegnapi csirkepaprikásom. Gondoltam is magamban hogy a) ezt tyúkhúsleves kockával húzták fel b) a tegnapi, tegnap előtti megmaradt tyúkhúslevest kotyvasztották hozzá, jobb esetben. Szóval nem volt egy felemelő élmény. Nade ennyit az első találkozásról.

Ismét tisztességes kutatómunkával álltam neki a főzésnek, mégis mit hogy mennyit, merre. Aztán szintén ahogy lenni szokott egyik se nyerte el túlságosan a tetszésemet, de irányvonalnak találtam egy pár érdekesebb irományt.

Az első dolog ami szemet szúrt és nem tetszett túlzottan hogy nagyrészt vízzel hígítják az alaplét.

Hamár halat főzünk gondoltam adjuk meg a módját, ezért én inkább a hal alaplé mellett döntöttem. Bár nem én főztem, de legalább törekedtem rá és vettem a piacon tartósítószer mentes alaplé sűrítményt, amit normális, hazai halakból készítettek (legalábbis remélem). A másik ami kicsit furcsa volt a receptekben hogy bort nem tesznek bele. Mivel nemrég már kifejtettem a borral és főzéssel kapcsolatos gondolataimat elég egyértelmű volt hogy ez is egy nélkülözhetetlen alkotóelem lesz. Nameg a kapros túrós csusza, amihez eddig nem volt szerencsém, de nem bántam meg hogy ezt választottam. Asszem ennek még lehet szentelek egy külön posztot is, mert bár a kapor nekem nemnagy barátom, ehhez az ételhez tökéletesen passzol.

 

Kellbele:

 

Harcsapaprikás

1 kg hazai harcsafilé, falatnyi kockákra vágva

3 kisebb fej vöröshagyma, apróra vágva

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

10 dkg kolozsvári szalonna, apró kockákra vágva

3 lecsópaprika, apró kockákra vágva

3 paradicsom, bőre lehúzva, apró kockákra vágva

1 friss chilipaprika, kimagozva, apróra vágva

Fél hegyes erős paprika, apró kockákra vágva

Másfél evőkanálnyi őrölt édes pirospaprika

Teáskanálnyi cayenne bors

Frissen őrölt fekete bors

2 dl halalaplé sűrítmény

6-8 dl víz

Másfél pohár fehérbor

Egy evőkanálnyi liszt

2 dl sűrű, legalább 20 %-os tejföl

Olívaolaj

Mogyoró- vagy étolaj

 

Kapros túrós csusza

1 zacskó Gyermelyi csuszatészta

20 dkg túró

10 dkg kolozsvári szalonna, apró kockákra vágva

Tengeri só

1 csokor kapor, apróra vágva

 

Zöldfűszeres tejföl

4 dl 20 %-os tejföl

Csokor petrezselyem, apróra vágva

Csokor snidling, apróra vágva

 

Italmellé: Barna féle házipálinka, Ikon Sauvignon Blanc 2007

Zenemellé: Tilos rádió - garázsmenet, Che sudaka

 

Alapok, hal

Előszöris feltettem jó egy órára főni az alapot amiben később a harcsa készre főtt. Ehhez a hagymát, fokhagymát, paprikát chilit, kolozsvári szalonnát felaprítottam. A hagymát nagyon apróra vágtam mivel nem fő annyit az egész mint egy jófajta marhapörkölt vagy ilyesmi, ezért minél kisebb annál hamarabb szétfő.

Egy nagy lábasban először a kolozsvári szalonnát kis olívaolajon (lehet anyázni, de valahogy már megszoktam és nem nagyon vagyok hajlandó zsírral bohóckodni, a szalonna épp elég ízt visz bele így is) zsírjára pirítottam. Hozzáadtam a felaprított zöldségeket a paradicsom kivételével, és kb. 10 perc alatt folyamatosan kevergetve közepes lángon lepirítottam. Felöntöttem egy deci fehérborral majd elforraltam az egészet. Lehúztam a tűzről és hozzáadtam másfél evőkanálnyi őrölt paprikát, jól összekevertem és visszatettem a tűzre. Rádobtam az előzőleg lebőrözött, felkockázott paradicsomot, (a paradicsom szárát is bele szoktam tenni mostanában, benne van az illat) a halászlé sűrítményt, felöntöttem 6 dl forró vízzel, megszórtam négy csipet sóval és kis lángon épp rotyogva egy órán át főztem.

Közben a harcsát nagyobb, 3-4 cm-es kockákra vágtam, besóztam és fél órára félretettem. Beleforgattam négy-öt evőkanálnyi lisztbe, amihez fél evőkanálnyi őrölt feketeborsot, egy teáskanálnyi cayenne borsot kevertem előzőleg.

Serpenyőben kis mogyoróolajat (kb. 1 dl) hevítettem, és közepes lángon a halkockák minden oldalát aranybarnára pirítottam. Mikor mind megvolt a már egy órája rotyogó alaphoz adtam a húst és 30-40 perc alatt készre főztem. Mikor a hal belekerült már nem kevertem csak ráztam hogy a hús ne törjön szét. 40 perc után vigyázva kivetettem a húsdarabokat és félretettem.

Egy kisebb keverőtálban egy evőkanálnyi lisztet két deci tejföllel simára kevertem, a paprikás lével felmelegítettem majd az egészet az alaphoz öntöttem. Ha túlságosan besűrűsödne esetleg a liszttől kis fehérborral „fel lehet húzni”.

Mikor ismét összeforrt visszatettem a haldarabokat, levettem a tűzről és fedő alatt pihentettem miközben a csusza készült.

 

Kapros túrós csusza

Egy nagy fazék sós vízben a csuszatésztát al dente-re főztem. Közben wokban 10 dkg feldarabolt kolozsvári szalonnát zsírjára pirítottam. A tésztához a szalonna zsírosabb részét választottam ezért olajat nem adtam hozzá. A felesleges zsírt a végén leöntöttem, kb. egy evőkanálnyit hagytam meg. A tésztát leszűrtem, a főzőléből egy bögrényit félretettem. Egy csokor kapor leveleit felaprítottam, hozzáadtam a tésztával együtt a szalonnához. 20 dkg túrót morzsoltam rá, két-három evőkanálnyi főzőlevet öntöttem még hozzá majd nagy láng felett fél perc alatt összepirítottam az egészet.

Egy kisebb tálban elkevertem 3-4 dl tejföllel a felaprított snidlinget, petrezselymet, ez került a paprikás tetejére, nameg persze az apró kockákra vágott hegyes erős paprika amit majdnem elfelejtettem de még időben eszembe jutott.