Nemis olyan rég jött egyik este a nagy kérdés, hogy mit csináljunk a megmaradt bazsalikommal, aminek még jó egy napja volt hátra mielőtt a párkányomon szépen komposztá válik. Több lehetőség is adott ilyenkor, pl. levágva tányérra téve pár napra a nyári melegben szépen kiszárad és szárazfűszer lesz belőle. Le is lehetne fagyasztani, de ezt még nem próbáltam és kicsit kételkedek benne hogy kiolvasztva olyan finom lenne mint frissen. A harmadik verzió ami eszembe jutott a csináljunk belőle pesto-t. Emellett döntöttem mivel épp volt kéznél fenyőmag és még parmezán is akadt bőven.

 

Kellbele (2 főre):

 

Pár marék friss bazsalikomlevél,

Két gerezd fokhagyma,

Nagy marék parmezán,

Tengeri só,

Frissen őrölt fekete bors,

25 g fenyőmag,

Olívaolaj,

Fél citrom.

 

A fokhagymagerezdeket felaprítottuk, a fenyőmagot kés lapjával kissé összetörtük, egy jó nagy maréknyi parmezánt reszeltünk mellé. Egy nagy vágódeszkára tettük a bazsalikomleveleket, fokhagymát, fenyőmagot és késsel finomra aprítottuk az egészet. Egy kisebb zárható befőttesüvegbe szedtük őket, rászórtuk a parmezánt, három csipet sót, borsot, meglocsoltuk egy kis frissen facsart citromlével és felöntöttük annyi olívaolajjal amennyi épp ellepte. Összeráztuk és eltettük a hűtőbe.

Aztán egyik hétvégén viszonylag későn értünk haza és farkaséhesek voltunk, akkor került elő. Egy nagy adag tésztát főztem ki sós vízben, egy pohár főzőlét félretettem, a többit leszűrtem és egy nagy tálba öntöttem. Rálocsoltam a félretett pesto-t, pár csipet sót, borsot szórtam rá és két-három evőkanálnyit a főzőléből. Az egészet összeforgattam, néhány parmezánforgáccsal tálaltam. Életet mentett.