A könnyű nyári levelesek sorozat második tagja lett a vasárnapi előétel. Ezzel a levessel is szemeztem már régóta és nemigazán tudtam eldönteni hogy készítsem el mivel ez is egy elég terjedelmes történelemmel rendelkező étel.. Pl. nem is tudtam hogy alapból az arabok készítették először és paradicsomnak akkor még híre se volt.

Megnéztem pár receptet ehhez is, régi kedvencem Keith Floyd könyve is előkerült. Végül saját magam eszkábáltam valami spanyol olasz keveréket a főbb vonalak mentén mert olyat nem találtam ami igazán tetszett volna.. Bár kitudja ittis mi a főbb vonal. Pl. Floyd egy vödörben ipari botmixerrel összedarál mindent, megszórja jéggel aztán jólbeveri. Csodálkoztam is hogy vodkát miért nem tett bele az öreg szeszes de megkérdezni ugye sajnos már nem lehet. Aztán ott van Gordon, aki azért kicsit rotyogtatja mielőtt összedarálja az egészet és még melegen ki is szedi. A videó amit találtam is érdekes volt hozzá mert inkább egy botmixerről mint magáról a levesről szólt.  Aztán van ugye még a spanyolok vörösborecetet, az olaszok balzsamecetet használnak kitétel is amin elgondolkodtam.

Végül a rotyogtatós, majd behűtős verzió mellett döntöttem és bár nem akartam tenni bele balzsamecetet csak nem tudtam megállni, egyrészt mert nagyon rajta vagyok, másrészt meg kicsit savanyúnak találtam, cukrozni viszont nem akartam. Összességében olyan lett mint amire gondoltam, egy jókis hideg paradicsomleves, bár seggre azért nem estem tőle.

 

Kellbele (4 főre):

 

2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3 zeller szára

6 közepes méretű fürtös paradicsom

6 szem szárított paradicsom

Kb 0,5 dl vörösborecet

1 400 g-os konzervparadicsom

1,5 dl víz

1 rozmaringág

Só

Frissen őrölt fekete bors

Olívaolaj

2 szelet kenyér apró kockákra vágva

2 szelet baconszalonna, vékony csíkokra vágva

 

Zenemellé: Buena Vista Social 1999

Italmellé: Tour de Dúzsi, 2008

 

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, a zellert felkockáztam, a szárított paradicsomot vékonyra szeltem, a fürtös paradicsomot meg leforráztam és lehúztam a bőrét. Egy nagyobb fazékban kis olívaolajat melegítettem és kis lángon öt percig dinszteltem a hagymát. Hozzáadtam a szárított paradicsomot, zellert és közepes lángon még 5 percig pirítottam gyakran átkeverve. Öt perc után hozzáadtam a fokhagymát és egy rozmaringágat és még egy percig sütöttem. Felöntöttem fél deci vörösborecettel, megvártam hogy egy kicsit elpárologjon (kb. fél perc alatt megvolt) és belepasszíroztam kézzel a fürtös paradicsomot, illetve beleöntöttem a paradicsomkonzervet. 15 percig kis lángon rotyogtattam, megszórtam 3-4 csipet sóval, pár csipet borssal és egy teáskanálnyi balzsamecettel. Levettem a tűzről, a rozmaringágat kivettem és botmixerrel amennyire lehetett simára daráltam. Azért csak amennyire lehetett mert a vége felé kezdtem nyakig paradicsomos lenni úgyhogy inkább abbahagytam. Még egy deci vizet adtam hozzá mert túl sűrűnek találtam, meglocsoltam egy korty olívaolajjal és összekevertem tűz felett. Félretettem egy-egy adagot a hűtőbe hűlni. Közben egy serpenyőben kis olívaolajat melegítettem és pár perc alatt közepes lángon enyhén megpirítottam a vékonyra szeletelt baconszalonnát. Megszórtam kockára vágott kenyérdarabokkal és megpirítottam a szalonnán a kenyeret is. Az időközben kihűlt levest tányérba szedtem (szórtam bele jópár jégkockát hogy tényleg hideg legyen) meglocsoltam egy kis olívaolajjal és rászórtam a szalonnát, kenyeret. Így utólag még egy kis tabasco lehet kellett volna bele, de majd legközelebb. Végülis nemlettrossz azért essem..