Étteremről még nemnagyon írtam, de asszem ezt most megpróbálom mert a hétvégi főzés helyett éttermeztünk egyet. Jó, főztem is de csak egy tonhalas spagettire futotta a körülmények miatt, sielni voltunk ósztriában. Csütörtök este értünk ki, vasárnap este jöttünk haza és végig szakadt a hau. Ami miatt most mégis egy ilyen kajáldás postot írok azt a következő kép szemlélteti :D
Szóval egy kis osztrák parasztházban szálltunk meg három éjszakára, 17 juró / kopf áron ami szerintem igen kellemes tekintve a környezetet, asszem még meg fogom látogatni a helyet nyáron is mert nagyon bejött. Reggeli benne volt az árban, de az végülis semmi extra nem volt, császárzsemle, sonka, sajt, tea, kávé, tojás, lekvár, tipikus germán reggeliféle a szerényebb kivitelből. A vendéglátó háziak echte osztrák parasztok voltak, 70 év körül. A papa meg nagy vadász, az egész ház tele volt a trófeáival. Úgy terveztük hogy péntek este összecsapunk valamit, szombaton meg elmegyünk jól vacsorázni. Aztán mikor már kint voltunk és láttam a sok agancsot jutott eszembe az ötlet hogy nem a gps-t bújom étterem után hanem megkérdem a helyieket ugyan tudnak é valami jó kis autentikus kajáldát ahol esetleg valami vadhúst is lehet enni. Hát nem az a nagy étterembejárós brigád volt, de a vadhús hallatán egyből elkezdett peregni az agyuk. Mondták is hogy ugyan pont a vadászati tilalom kellős közepében vagyunk, de akadt egy szemét szarvas aki balhézott az erdőben multhéten és jól lelőtték. Hiába, helyiek, meg a benfentes információk :D
Ki is találták hogy van a közelben egy kis fogadó, talán azok vették meg a húst érdeklődjek ott, adtak egy telefonszámot. Felhívtam és mondták hogy szarvasragut tudnak ajánlani.
Aztán mikor odaértünk az ajtóban fogadott a fenti kép.
Haverommal egyből a pénztárcánkhoz nyúltunk hogy bassza meg, ez talán mégse a mi árfekvésünk lesz. Ráadásul mikor kérdeztem a ragut a pincér sajnálkozva közölte hogy épp most passzolták el egy másik vendégnek. Egye bassza mondom, nézzünk valami mást. Tök kellemes volt az étlapjuk, ahogy a nagykönyben meg van írva. Nem száz oldal, hanem 2, pár előétel, pár főétel, néhány desszert és kész. Haveromék a steak mellett döntöttek, de mivel már második napja kopogósat tömtem az arcomba valami könnyebre, szaftosabbra gondoltam. Találtam is egy jó kis főételt, serésszűz, gombamártással, zöldséges tésztával.
Összesen 14,5 euróért asszem elég elfogadható ár volt, ahogy agyaltam rajta itthon se úsznám meg sokkal olcsóbban a dolgot, ráadásul szaladtam már bele cipőtalpba gazdagon a pesti gasztronómiában.
Hát a kajáról rosszat nem tudok mondani, még most is előttem van a hús amikor kettévágtam. Szép rózsaszín csík a közepén, enyhén gyöngyöző felülettel. Mártást akár el is hagyhattam volna, annyira jól megsütőtték. A tészta pont jól megfőtt, se túl ropogós, se túl szétfőtt nem volt, rajta kis zöld csíkokra vágva.
Előételt kihagytam mert napközben a hüttében degeszre zabáltuk magunkat, de haverom barátnője kért desszertet ami igen jól nézett ki. Ráadásul elég érdekes kaja volt, asszem megpróbálom majd megcsinálni egyszer. Lasange túróval, eperöntettel.
Úgy voltam vele hogy hamár őis eszik, ne egyen egyedül így rendeltem még egy csokoládé mousse-t, amitől szintén majdszétfolytam annyira jó volt. A hely maga szintén nagyon bejött, semmi flanc meg giccs, régi fa bútorok, nem zsúfolt, kényelmesen el lehet férni, kanapé kaja után megpihenni, stb. Szóval kb így kellene egy étteremnek kinéznie, kár hogy itthon még nem volt hasonlóhoz szerencsém....
Szóval aki teheti és arra jár mindenképpen nézze meg mer megéri!