Pénteki kajám egy többé kevésbé saját kreációm lett, legalábbis így leírva nem találtam meg eddig sehol (mondjuk nem is nagyon kerestem). Paprikatv-n láttam egy hasonló receptet, de mivel nem emlékeztem rá így saját megmaradt agyamra hagyatkoztam.
Már ami tegnapról maradt, mert sikerült egy könnyű kis zenehallgatós estét ismét alkoholtúrává alakítani csütörtökön. Úgy kezdődött a dolog hogy haveromék elhívtak multkor az instantba merhogy reggae buli lesz, annak meg nagy rajongói vagyunk úgy általában. Ráadásul pont pár ismerősöm zenélt, úgyhogy teccett az ötlet. Pénzem nemnagyon volt, most meg már abszolút nincs ezért úgy terveztem hogy kocsival szépen legurulok, megiszok pár almafröccsöt aztán ha elfáradok jól hazajövök aludni. Úgy terveztem. Aztán szerdán felhívtak hogy ugyan menjünk már el buli előtt alapozni, meg hogy pálinka meg bor jó lesz-é? Hát itt kezdtem először elgondolkodni hogy talán nemkéne. Aztán amikor csütörtökön este kiderült hogy egyik haverom épp harmincadik születésnapját fogja az instantban ünnepelni feladtam minden reményt azzal kapcsoltban hogy ép aggyal megúszom az estét. Kettő körül sikerült hazakeveredni, fél nyolckor sikerült kimászni az ágyból és csak a gyógyszeripar remekművének, az algoflexnek köszönhetem hogy nem ájultam el melóhelyen eccerse. Persze azért csúnyán kiröhögték a fejemet meg minden, négy óra megfeszített munka után le is léptem. De közben már azon agyaltam hogy mit kéne enni, merugye egész nap nemsokmindent sikerült táplálék gyanánt a szervezetbe juttatni. Annyi biztos volt hogy valami zöldséges móka kéne, ami nem kopogós (nem szilárd, mint a rántotthús, v. pizza meg ilyenek) inkább zaftosch.
Szóval hazafelé elmentem tíz hónap után piacra, és ismét megállapítottam hogy mekkora ökör vagyok hogy csak tízhavonta járok. Madaras teszkó után csak pislogtam a friss húsoktól, zöldségektől gyümölcsöktől. Szóval lényeg, piacozni jó, mindenkinek ott kellene vásárolni nem a tecsó és társai hálózatokban, legalábbis ha kajáról van szó. Ég és föld, pedig még ez is messze van egy jóféle olasz piactól de ne legyünk telhetetlenek vagy mi.
Aztán este hét körül neki is láttam a zöldséges csirkeragumnak, tehát:
Kellbele:
4 csirkecomb (felső volt épp)
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 zellerszár felvágva
1 répa, felkarikázva, félbevágva
Zöldborsó (kb fél bögre volt így saccra utólag)
50 g vaj (egy csomag pontfele)
Tyúkhúsleves (kocka magyarul)
2 dl fehérbor (Hilltop száraz, fajtája már nincsmeg)
1 dl tejszín
1 dl tejföl
1 evőkanál dijoni mustár
Só
Bors
Csipetnyi tárkony.
Olívaolaj
Köret fehérboros rizs:
Kellbele
1 bögre basmati rizs
1 finomra vágott vöröshagyma
1 finomra vágott fokhagyma
Fehérbor
Tyúkhúsleves megint
Két babérlevél
Zenemellé:
Motorcity
Naszóval, van faja bad ischleres fűszersóm, csirkéhez mindig ezt használom. Ezzel alaposan bekentem a combokat, vajat kis olívaolajt meg felmelegítettem vokban. Megpirítottam a csirkét, aztán mikor már fasza aranybarna színű volt lejjebbvettem a lángot és hozzáadtam a fokhagymát 30 mp-re.
Utána felöntöttem fehérborral,
Az egészet főztem még kb 30-35 percig, hozzáadtam a tárkonyt, utána meg kiszedtem mindent (zöldségek + csirke). A maradék szafthoz adtam még egy decinyi fehérbort, aztán kis lével összekevertem a tejszínt, tejfölt meg a mustárt. Az egészet visszaöntöttem a szószba azt kész is volt.
A köretet az elején megcsináltam mer nem szerettem volna még ezzel is közben pöcsölni.
Egy fej apróra vágott vöröshagymát megpároltam olívaolaj + vaj (ez a kombó volt az este slágere) keveréken, a végén hozzádobtam egy gerezd apróra vágott fokhagymát és ezt is pároltam még fél percig. Utána egy bögre basmati rizst dobtam bele és megpirítottam azt is (ameddig ki nem fehérednek a rizsszemek, úgy hallottam akkor jau). Utána felöntöttem másfél bögre fehérbor tyúkhúsleves keverékkel, beledobtam két babérlevelet, meg két csipet sót és betoltam az egészet 25 percre 175 fokos előmelegített sütőbe (száraz rizottónak hívják állítólag, 175 fok, 25 perc, fontosch!)
Hát ilyen kurvajót már rég ettem!!
