A hétközbeni étkezést elég szépen megoldjuk már egy ideje, mindenféle munkahelyi menza, ételrendelés, egyéb nyalánkság mellőzésével. Általában hetente kétszer főzünk, plussz ugye a vasárnapi maradék, ami így nagyjából elég is.
Ha viszont épp nincs kedvünk főzni, nincs otthon szinte semmi, vagy épp nem elég amit főztünk, szeretettel előhúzom a szendvicses dzsókert.
Itt akkor, mielőtt valakiben felmerül az ötlet, hogy de hát azt veszek a büfében, hámúsz a rántotthúsos, megmutatnám mit értek én a szendvics alatt, amiről úgy gondolom, hogy kiválthat egy ebédet.

Szóval amint az talán a képen is látszik, az ott egy normál baguette fele. Ha ebből indulunk ki, nagyon már nem szúrhatjuk el, mármint nem maradunk majd korgó gyomorral estig az irodában.
Amit "kedvenc" munkahelyi büfémben, és gondolom még sok más helyen is elszúrnak – mert a félbaguettes szendvicset azért nem én találtam fel – elfelejtik, hogy ezt a méretet azért illik rendesen meg is „pakolni".
Itt már mindenkinek szabadon szárnyalhat egyébként a fantáziája, mondjuk a nutellás, salátás, kolbászosat én személy szerint nem ajánlanám.
Szóval, ami szerintem a lényeg, ha nem akarunk szendvics helyett ízesített baguette-et enni, ennél a résznél ne spóroljunk. Ami nem áll egyenes arányban azzal, hogy tele**szuk felvágottal, bár az is egy megoldás. De ez itt most, ahogy a kép is mutatja, a "fapados kivitel".
Éles szeműek már gondolom kiszúrták, hogy ez bizony rántotta. Három tojásból, sajttal, pont két ilyen baguette-re elég. Kedvencem mellé a bacon, szendvicsenként 2-3 szelet, vagy valami jobb sonka, mint most épp. Nem kell belőle sok, csak épp az íze végett. Így azért mondjuk tíz deka jamon serrano is elég négy-öt adag ételhez, ami a maga százötven forintos fajlagos költségével eme műremek legdrágább összetevője.
Meg még egy kis vaj (krémsajt, olívaolaj, egyéb kenőanyag), néhány jégsaláta levél, pár szem koktélparadicsom,  csipetnyi só, majonéz, meg ez már az én hülyeségem, a ketchup hozzá.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy egy átlag büfé átlag szendvicsárából azért húsz perc ráfordítással (és én a pöcsölősebb fajtából származok) mindenki meglepheti magát egy jóféle szendviccsel, nem nagy ördöngösség.