Legalábbis nálam.

Mondjuk a minta még nem túl nagy, nem emlékszem pontosan, de olyan öt és tíz közöttire tenném. A húson nem változtattam még sose, az szerintem úgy jó, ahogy van. Jó, persze lehet azt mondani, hogy a zigazi, meg amérikában bezzeg, meg mittudomén én még mi, de amit én eddig ettem, azok közül ez jön be nekem a legjobban.
Nem vagyok az a fajta ember, aki ne próbálna ki mást is, de ennél még sose éreztem szükségét. Elsőre kicsit soknak tűnhet az összetevők száma, de kell bele minden egyes alkatrész. És persze a hentes, aki összedarálja a megfelelő húst hozzá. Ha majd elkezdi valaki sütni, tudni fogja, miről beszélek.

A húspogácsa mérete az már más kérdés. Ezt most direkt megpróbáltam emberesre venni, úgy, hogy kívül szépen átsüljön, belül pedig (nem véres) szaftos maradjon. Sajnos nem mértem le, de azért a hentes által sokat emlegetett húszdekás daraboktól még elmaradt. Olyan 12-15 deka azért szerintem megvolt.

A sajt megint csak egy érdekes kérdés. Eddig valahogy sose sikerült normális lapka Cheddart szereznem, most szerencsém volt. Első alkalommal kicsit elszaladt velem a ló, és olvasztottam, méretre vágtam, nem is értem...
Szóval lapka Cheddar, sárga, nincs mese. Ahhoz, hogy tökéletesen ráolvadjon, nem kell egyebet tennünk, mint amikor megfordítottuk a húst egyből rádobunk egy kettőt.
Mire megsül a másik oldala, megfolyik a sajt is. Utána forró tányéron (60-80 fokos sütőbe rakjuk negyed órára) pihentetjük még pár percig, ami egyrészt jót tesz a húsnak, másrészt van idő megpirítani a zsemlét (leöntjük a sütésből visszamaradt szaftot, nagyjából kitöröljük a serpenyőt szalvétával és már mehet is bele).

Na ez az ami miatt is úgy gondoltam, hogy megér legalább még egy misét a téma. Itt sem a zsemle tésztája volt a csavar (csak egy késhegynyi sütőport adtam még hozzá, anyukám szerint ettől nem szárad ki olyan könnyen), hanem a sütés, kelesztés. Eddig betekertem alufóliával (hülyeség), hogy ne terüljön szét, ragadjon össze. Ami miatt viszont az oldala nem barnult meg, vagy néha akár egész szép kis toronnyá kelt :)

Mentségemre legyen, a hülyeséget nem én találtam ki, valahonnan rámragadt. De ezt most elhagytam, így szépen megbarnult az oldala is. Ízre nem volt panasz. A szétosztással eddig olyan próbálkozások voltak hogy 12, aztán 6, most belőttem a közepét, kilenc a megoldás! A tepsi persze segített, több el sem fért volna. Kicsit így is összeragadt, de ez már csak részletkérdés. Mire megkelt jutott csak eszembe, hogy talán nem kellene tőgázzal sütni, elég lenne neki 180 fok is, mint a kalácsnak. Lekentük tojással, megszórtuk szezámmaggal, és így sütöttük kb. 20 percig. Nem tudok rá mit mondani, jólett ez is na.

Az hogy ki mivel pakolja, locsolja, és abból mennyi a pontjó, hááát, ezen megintcsak nem érdemes túl sokat rugózni. Az összetevőknél én a klasszikusokra esküszöm, nem tudom, nálam egyelőre ez a tökéletes. Jégsaláta, hagyma, paradicsom, esetleg bacon. Mustár, ketchup, majonéz.

Ami viszont mókás, ha mindenki magának pakolja össze. Így nincs vita, megvannak az ízlések meg a pofonok.

Na, kinek jött meg a kedve egy hamburgerhez?