995 nap, 300 recept. Asszem bele kell húznom :)
Ezt a receptet tényleg évek óta nézegetem már, meg persze a csapból is ez folyik. Legutóbb a két éhes olasz főzte lelkesen. Mondjuk azt a szopást sose mutatják ami a tisztítással jár, de mindegy. Tavaly mikor megindultunk nyaralni még a receptet is vittem magammal, mert a fejembe vettem hogy majd milyen jó lesz frissen, aznap reggel fogott kagylóból összerakni. Aztán persze minden volt csak épp kagyló nem, lett helyette rák, ezt meg szépen félretettem.
Most meg gondoltam háromszázadiknak csak összerakom, hamár ilyen szép kerek szám.
Egy bökkenő volt csak, a kagyló. A Fővámtéren ha piacozok, mindig megnézem a halast, még ha nem is veszek semmit. Szóval már egy ideje kifigyeltem, hogy nála például van. De most hogy a csapból is a budaörsi halpiac folyik tegnap kiszaladtunk, honlapon láttam is hogy van nekik is elvileg kétfajta feketekagylójuk. Szóval 35 fokban piac után ki, aztán megkapaszkodik, pofáraesik. Nemvolt. Volt helyette flegma kiszolgálás, de azmeg már máskérdés. Úgyhogy végül visszamentünk a piacra, a halashoz. Jókis túra volt...
Kicsit fostam tőle hogy majd szar lesz mind, ezért nem is vettem eddig, de azért lett belőle végül elég. Meg ugye nem akartam hogy tényleg valami fosós vége legyen a mulatságnak (Ati, ha befosol tőle akkor az azér lesz mer másnap eszed :), szóval utánaolvastam, alapossan.
De tulajdonképpen a két szabály van csak, amit nem árt betartani azt szevasz. Amelyik alapból nyitva van, kuka. Amelyik főzés után nem nyílik ki kuka. Ha ez megvan, plussz levakargattunk minden szart róla, utána már tényleg egyszerű mint a faék. Kicsi fokhagyma, kicsi petrezselyem, kicsi csili, ha kinyíltak kész.
Kicsit mintha a tengerparton lettünk volna tegnap este.
Kellbele:
1 kg feketekagyló, megtisztítva,
3 gerezd fokhagyma, felaprítva,
2 csokor petrezselyem, szárakat, leveleket külön-külön aprítsuk fel,
1 friss csili, kimagozva, felaprítva (ha csípősen szeretnénk ne magozzuk ki),
Száraz fehérbor,
Tengeri só,
Frissen őrölt fekete bors,
Olívaolaj,
1 csomag linguine tészta,
1 citrom,
Frissen reszelt parmezán (az eredeti receptekben nem szerepel, nem is értem )
Italmellé: Savignon blanc
- A kagylót bő vízben alaposan tisztítsuk meg. Késsel kapirgáljunk le mindent róluk, a „szakállukat" tépjük ki. Mossuk át párszor, majd szórjunk rá egy marék sót és öntsük fel bő hidegvízzel. Felhasználás előtt öblítsük majd át, csepegtessük le. Ha közben valamelyik kinyílt ütögessük kicsit az asztalhoz, ha nem csukódna össze dobjuk ki.
- Lobogó sós vízben főzzük a tésztát két perccel kevesebb ideig mintha készre főznénk. Szóval kicsit keményebbre mint az al dente.
- Pirítsuk meg a fokhagymát a csilivel, felaprított petrezselyemszárral egy nagyobb serpenyőben, kevés olívaolajon (ne barnuljon meg semmi közben).
- Adjuk hozzá a kagylót, fél percig nagy lángon forgassuk meg párszor, öntsük fel borral, szórjuk meg durvára őrölt borssal. Fedő alatt pároljuk amíg ki nem nyílnak. Amelyik nem nyílt ki, szintén kuka.
- A tésztát szűrjük le, a főzőléből egy bögrényit tegyünk félre. Adjuk a kagylóhoz a tésztát, forgassuk alaposan össze, ha szükséges sózzuk, borsozzuk. Ha nagyon összeállt volna a tészta a főzőlével „fellazíthatjuk".
- Vegyük le a tűzről, szórjuk meg a petrezselyemlevél felével, facsarjuk rá fél citrom levét és locsoljuk meg még egy löket olívaolajjal. Jól keverjük mégegyszer össze.
- Ha tányérra szedtük szórjuk meg a maradék petrezselyemmel, egy kevés parmezánnal.
