Az úgy volt hogy vasárnap Évi meg akart lepni azzal hogy főz valamit. Én meg történetesen azt találtam ki hogy hétvégén főzök meggylevest mert már rég nem ettem és eszembejutott. Ahogy ez már csak lenni szokott.
A két dolog meg pont egybevágott, mármint ez lett volna a meglepetés is. Végül abba maradtunk hogy megvan a recept Évi meg megfőzi.
Kellbele (4-6 adag):
70 dkg magozott meggy
5 dl víz
1 dl sűrű tejszín
2 dl sűrű tejföl
1 vaníliarúd belseje, vagy 10 g vaníliás cukor
Kis maréknyi friss bazsalikomlevél
1 citrom reszelt héja, néhány csepp citromlé
4-5 evőkanálnyi barnacukor
15 dkg (8-10 szem, vagy ki mennyire szereti) szeder
Morzsa
50 g „jeges” vaj
10 dkg liszt
50 g barnacukor
150 g natúr pisztácia, nagyobb darabokra törve
40 g kukoricapehely
A meggyet kimagozzuk (legyen a végén friss is benne mert az jó), majd elkeverjük a cukorral és néhány percre állni hagyjuk.
Leszűrjük, a gyümölcshúst lábasba öntjük, közepes lángon gyakran keverve elkezdjük forralni. 2-3 perc után hozzáadunk 1-2 dl-t a leszűrt léből és összeforraljuk, majd felöntjük vízzel. Kis lángon rotyogtatjuk 10-15 percig. Kiszedjük a gyümölcs 1/3-át, a többit összetörjük botmixerrel. Hozzáadjuk a vaníliát, visszaszedjük a félretett meggyet. Összeforraljuk, levesszük a lángról.
Keverőedényben összeöntjük a tejfölt a tejszínnel. Szedünk hozzá annyi levet hogy átmelegedjen, majd simára keverjük. Vékony sugárban a leveshez öntjük majd pár csepp citromlevet csepegtetünk rá, ha nem lenne elég édes adhatunk hozzá még cukrot. Hűtőbe tesszük és behűtjük.
Közben elkészítjük a morzsát.
A jéghideg vajat felkockázzuk, összemorzsoljuk a liszttel. Ha kész hozzákeverjük a barnacukrot, pisztáciát, kukoricapelyhet.
Az egészet sütőpapírra szórjuk, 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük amíg meg nem barnul ( kb. 5 perc.)
Kevés morzsát szórunk a tányér aljára. Rákanalazunk egy nagy adag jéghideg levest, majd a tetejére szintén szórunk egy kevés morzsát. Megszórjuk bazsalikomlevéllel, a félretett friss meggyel és szederrel, citromhéjjal. Meglocsolhatjuk egy kevés tejföllel is ha nem bírnánk magunkkal.
