Tulajdonképpen fura hogy erre nem gondoltam még eddig. Hirtelen felindulásból döntöttem mellette egyik este. Hazafele menet beugrottam a sarki proliba hogy majd veszek valami kiflit a másnapi reggelihez. Este hétkor viszont morzsán kívül mást nem találtam. Aztán mikor hazaértem jött a nagy ötlet hogy mindenk *****, inkább sütök egy fasza kenyeret magam. Próbáltam valami receptet keresni, aztán felhívtam anyukámat is hogy van-e valami ötlete. Mondta hogy ő is hogy pont most sütött és elég jól sikerült. Aztán mikor elmesélte miket tett bele jött a második szikra hogy ez gyakorlatilag a pizzatészta. Mondjuk ez már megvolt a fejemben egy ideje. Szoktam azt csinálni hogyha már nincs kedvem kisütni a maradék tésztát pizzának, megsütöm focacciának. Csakhát direktbe kenyérnek még nem gyúrtam tésztát. 

 

Kellbele ( kb 1/2 kg-os kenyér lesz belőle)

 

10 púpozott evőkanál kenyérliszt (kb 500g)

3 csapott evőkanál búzadara

2,5 dl langyos víz

1 csomag porélesztő

1 lapos evőkanál cukor

1/3 evőkanál tengeri só

Olívaolaj

 

1) paradicsomos, olívabogyós változat:

 

3 szárított paradicsom, felaprítva

Két marék fekete olajbogyó, felaprítva

Olívaolaj

 

2) Fokhagymás, rozmaringos változat:

 

3 gerezd fokhagyma, felaprítva

3 rozmaringág levelei, felaprítva

 

Gyakorlatilag a pizzarecept, csak nem kell megkelt tésztát kínyújtani, szétszedni.

2,5 dl langyos vízben feloldottam a cukrot, hozzáadtam az élesztőt és megvártam hogy felhabosodjon. Egy nagyobb tálba beleszitáltam a lisztet, búzadarát, hozzáadtam a sót és elkevertem. Az élesztős vizet a közepére öntöttem, befedtem liszttel és hagytam 1-2 percig pihenni.

A két változattól függően bele lehet szórni a felaprított szárított paradicsomot, felaprított olívabogyót vagy a rozmaringot, fokhagymát. A rozmaringos változatnál egy serpenyőben kis olívaolaj felett meg kell pirítani előbb a fokhagymát, felaprított rozmaringot és ezt kell a lisztre önteni.

Egy korty olívaolajat (kb 1 evőkanálnyit) adtam még a tésztához a paradicsomos változatnál, a másiknál nem kell, elég az, ami felett pirítjuk a zöldeket.

Fakanállal elkevertem a tésztát ameddig ragacsossá nem kezdett válni, néhány percig a tálban gyúrtam ameddig össze nem állt. Belisztezett deszkára tettem a tésztát, mellékészítettem még egy pohár langyos vizet és elkezdtem gyúrni.

Kb 15-20 perc alatt most már össze szokott állni a dolog hőmérséklettől függően. Akkor jó ha nem ragad már le, visszarugózik és nem reped szét. Ha szét akar repedni egy kis vizet lehet rá locsolni (bevizezett kézzel elég ráfröcskölni) ha nagyon ragadós lisztet kell hozzáadni. Jobb kézzel szoktam dolgozni, a „mindig magamtól elfelé tol, alányúl, visszagurít és megint eltol mozdulatokkal. Ha kész a tészta egy belisztezett tálba teszem, lefedem konyharuhával. Mindig a sütő mellett kelesztem, amit előre el kezdek melegíteni a sütéshez.

Amikor kétszeresére kelt a tészta (kb 40 perc), egy kivajazott jénai tálba tettem és lefedtem még 10 percre. A tetejét átlósan bevagdostam, megkentem egy kis vízzel és a 220 fokra előmelegített sütőbe tettem.

A tészta mellé egy kis lábasban 2 dl vizet szoktam tenni, bár egyesek szerint nem szükséges én azért odapakolom mindig. Anyukám szerint nem árt mégegyszer átgyúrni a tésztát és újra keleszteni. Én ezt elsőre kihagytam mert nem volt türelmem hozzá, másrészt egész szép lett így is. Majd ha több időm lesz lehet kipróbálom.

A kenyeret kb 25 percig sütöttem, a végén fogpiszkálóval megnéztem átsült-e a belseje is.

Ezután elvileg vízzel meg kell kenni mégegyszer a tetejét hogy kicsit megpuhuljon mert különben olyan lesz kívülről mint a kő. Ezt a részt félreértettem mikor először sütöttem és valamiért az maradt meg az agyamban hogy ecetes vízzel kell megkenni. Úgyhogy ecetes vízzel kentem meg (kb. 4-5 csepp rizsecet, 1,5 dl víz). Annyira bennemmaradt hogy most már így fogom csinálni mindig. Lehet nincs jelentősége egyébként, de rosszabb biztos nem lett tőle.

Egy pohár faszajó vörösbor, néhány szelett pirított bacon, kis zöldhagyma, pár szelet sajt, nem is kell ennél több..