Ezt is az új kedvencemtől, Ching-He Huangtól láttam a minap a tévében. Előszőr mondjuk annyira nem fogott meg a dolog, de tavaszi tekercset kért Évi ami mellé passzolt ez is szóval megcsináltuk. A tavaszi tekercs persze nemsikerült, ez viszont szerintem tök jó lett. Igaz elsőre csak pároltuk és a maradékot másnap meg is sütöttem, na a sütéssel lett a tuti. Wonton amúgy rizstésztás kosárkák ahogy az a képeken is látszik, egész bizar recepteket találtam hozzá a neten. Az egyik igazi fúziós konyha, kb mintha raviolit akart volna csinálni emberünk..
Az ázsiai szakácskönyben is van egy pár töltelék, az egyik teccett is de mivel a levesben is csirke volt ezért a wontont inkább mással akartam megtölteni. Végül maradtam a kis kínai csaj garnélás, darált disznóhúsos verziójánál.
Kellebele (4-5 főre):
2 marék (kb 125 g) garnéla
2 marék (szintén kb 125 g) darált sertéshús
1 felaprított újhagyma
1 teáskanálnyi reszelt gyömbér
1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál fehérbor ( a Shaoshing rizsbor helyett....)
2 teáskanál kukorica keményítő
1 teáskanál szezámmagolaj
Két csipet só, két csipet bors
kb 30 wonton tésztalap (ezt most annyira nem volt kedvem csinálni, készen lehet kapni bármelyik szupermarket helyett - az ázsia boltban)
Zenemellé: még mindig Miriam
Italmellé: még a királyleánykából is volt.
Először a tölteléket csináltam meg. A garnélákat apróra kell összevágni, kb olyanra mint a darálthús. Egy közepes tálba aztán beleszedtem a rákot, sertéshúst, hozzáadtam a gyömbért, hagymát és meglocsoltam olajjal, szójaszósszal, fehérborral, rászórtam a keményítőt, sót borsot és jól összekevertem. Lefedtem és jó fél órára állni hagytam a hűtőben. Addig megcsináltam a szecsuáni levest mert az volt ugye az első fogás.
Előszedtük a tésztalapokat amit egy órára kivettem a fagyasztóból. Hát ezek kb kenterbevernek minden tésztafélélt amit eddig láttam, legalábbis vastagság terén. Ha jól figyeltem nem is nyújtófával hanem bárddal lapítják gyúrás után hajszálvékonyra, na erre gondoltam mikor írtam hogy ehhez annyira nem volt most kedvem inkább megvettem készen...
Belisztezett gyúródeszkán hozzáláttunk a gyártásnak ami elég idegölő volt, nemis tudom, talán mikor a gnocchi-t szaggattam az lehetett ennyire fárasztó. Minden tészta szélét kb két ujjnyi szélességben óvatosan bekenttem vizzel hogy könnyebb legyen vele dolgozni, a közepére egy teáskanálnyi tölteléket tettünk, és felhajtottuk kosár szerűekre, a végét meg megcsíptük hogy összenyomódjon a tészta. Kb fél-háromnegyed óra alatt kész is lettünk, bár én mondtam hogy nemkéne az egészet megcsinálni mer belezavarodunk de Évi végül befejezte. Aztán gondoltam hamár ilyen jól elvoltunk, átkötöttük még mindegyik szárát snidlinggel :)
Egy nagy lábast felöntöttem 1/3 rész vizzel és felforraltam. Rátettem a vadiúj bambusz párolómat, az alját letakartam sütőpapírral rátettem a kosárkákat és kb 6-8 percig pároltuk őket. Végülis ehető volt, meg gondolom nagyon egésséges is, de valahogy nem ízlett. Viszont maradt egy nagy tányérnyi másnapra is. Nemnagyon akartam megmikrózni, ezért egy nagy serpenyőben jó sok olajat hevítettem és kb 3 perc alatt ropogósra sütőttem a tésztát. Papírszalvétán lecsepegtettem a felesleges olajat, na így lett végül tökéletes.
Egy kis edényben három evőkanál mézet kb fél deci vízzel elkevertem, beleszórtam négy kimagozott és apróra vágott chilit, meg egy teáskanálnyi szójaszószt, ez lett mellé a mártogatószósz. Csípett rendesen..
