Tegnap este megint súlyos dorbézolás forgott fent, de azért nem felejtettünk el (csak majdnem) enni.
Szokásos másnapos ébredés (jó úton mozgok az alkoholizmus felé), délben sikerült is elindulnom a piacra. Megint tök jó dolgokat vettem. Kelbimbót, fehérrépát, petrezselymet, zellerzöldet, friss barna gombát, házi áfonyadzsemet, egy olasz sajtot ami tök hasonlít a camanbert-re, de sokkal krémesebb, körtét, almát, narancsot, citromot, csirkemájat, combot, meg egy kávét a végén mert majd el ájultam. Jól is esett. Aztán még be a madaras teszkóba és irány haza.

Gondoltam ledőlök egy órára, aztán elkezdek összepakolni meg lassan főzni, erre nem bejelentkezett az egyik haverom. Úgy terveztem hogy csak estére hívom a pajtásokat, de ennek annyi volt délután fél háromkor. De mind1 mert már rég láttam a fejét, jót dumáltunk miközben én újraraktam a lakást.
Múlthéten megint ráforogtam a leves témára, de már kicsit untam a krémleveseket meg hasonlókat viszont a másnapos fejemnek meg belemnek jót tett volna valami folyékony étel. Aztán eszembejutott régi nagy kedvencem, a becsináltleves amit a konyhamesteren találtam jó pár éve.

Kellbele:
4-5 db kellbimbó
10 dkg gomba
két sárgarépa
két fehérrépa
4 db zellerszár
két fej vöröshagyma
mireilt zöldborsóból kb. fél bögrényi
citrom
három tojássárgája
1 csirkemell
2 csirke felső comb kifilézve
20 dkg csirkemáj
két kis csokor petrezselyem
1 csokor zellerzöld
olívaolaj
5 dkg vaj
citrom
1 dl főzőtejszín
kis tárkony

Zenemellé
Damien Marley

Natehátakkor hogyaszondja. Elég macerás kaja, tök sok minden kell bele, de ha sikerült mindent összevagdosni akkor onnantól kezdve kb 1 óra alatt megvan. Előszőr összevágtam csirkemellet kb 5 cm-es kockákra, kicsontoztam a csirkecombot, aztán darabját négy kockára vágtam, a májat megtisztítottam. Közben a kukták összevágták apró kockákra a sárgarépát, fehérrépát, zellerszárat, meg négybe a gombákat.
Egy nagy lábasban olívaolajon felolvasztottam a vajat és az összevágott húsokat jól megpirítottam.

A végén meg elfelejtettem megsózni kicsit, mer közben elkezdtünk inni keményen. (Még a konyharuhát is majdnem felgyújtottam). Egy vokban meg ameddig a húsok pirultak olívaolajon megpirítottam a zöldségeket is. Egyszer valahol hallottam hogy az nem baj ha külön pirítjuk meg, meg szerintem praktikusabb is meg könnyebb forgatni mint a hússal, csak mosogatni kell eggyel több vajlingot de az szerintem nemgáz. Szóval megpirult minden, beleöntöttem a zöldségeket a fazékba a hús mellé, felöntöttem másfél liter vizzel és dobtam bele három tyúkhúsleveskockát. Meg utána a csokor zellerzöldet, meg a két fej hagymát egészben. Az eredeti recept szerint itt kell beledobni a petrezselymet is de én szeretem e friss petrezselyem illatát úgyhogy általában csaka a végén adom hozzá. Fél órát kellett lassú tűzön rotyogtatni, aztán beleöntöttem a borsót, utánsóztam és még fél órát föztem. A végén három tojás sárgáját összekevertem a tejszínnel, szedtem hozzá a levesből hogy felmelegedjen és beleöntöttem a fazékba. Meg apróra vágtam a petrezselymet, és azt is beledobtam. Kis tárkony még bele meg a végén pár csepp citromlé, frissen őrölt tarkabors. Mellé meg pirítottam bagette-et és olvasztottam rá egy kis grana padano-t. Közben toltunk pár bölényfűvel ízesített vodkát, betyárszar volt, meg behúztunk másfél liter szangriát. Még a pirítós előtt megkérdezte haverom hogy te, megettük már azt a levest vagy nem? :)
Gyorsan megcsináltam a bagett-et és végül tényleg megettük...