Hátigen. Ha rántott sajtról van szó, mondjuk akkor azért annyit lehet variálni a dolgon hogy mit rántunk ki. Lehet mondjuk trappistát, edámit,  aztán van a cheddar, ehhez is volt már szerencsém. És persze ott van az örök klasszikus, ami minden B kategóriás étterem étlapjának stabil pontja volt éveken keresztül, a camembert. Nemhiába fogott el a nosztalgia és készítettem el egyből rizzsel, úgy ahogy azt annak idején az arcunkba kaptuk.

Aminek igen fontos szerepe volt abban hogy három perccel az evőeszközök letétele után mindenki leforduljon a székről. Még most is kivagyok a gondolattól mennyire tele lettem. Szóval legközelebb azért rizsa nélkül lesz.

 

Kellbele (3 főre):

Fejenként egy, kb 120-130 grammos camembert,

Nagy maréknyi dió, durvára törve,

Három marék kenyérliszt,

Két tojás, felverve,

Három-négy maréknyi zsemlemorzsa, ha van egykét maréknyi pankó,

Tengeri só,

Étolaj a sütéshez,

Áfonyalekvár meg mellé.

 

A tört diót összekeverjük a zsemlemorzsával, a tojást felverjük, sózzuk. A sajtokat dupla panírba forgatjuk a megszokott liszt, tojás, morzsa sorrendben.

Széles serpenyőben jó sok olajat hevítünk. Ha remeg a felszíne elkezdhetjük sütni. Lejjebb vesszük a lángot, oldalanként 2-3 perc alatt aranybarnára sütjük.

Ha elkészült papírszalvétára szedve lecsepegtetjük a felesleges olajat. Természetesen lekvárral esszük, én az áfonyát preferálom általában.