A története megintcsak elég prózai, ültem otthon és éhes lettem. Ehhez hozzájött még az, hogy 31 fokok vannak esténként a konyhában, illetve nem nagyon volt otthon mit enni.

Maradt hát a tészta. Feltettem egy lábas vizet, ameddig felforrt elmélkedtem mi kerüljön rá.

Amit erősen bekorlátozott az a bizonyos 31 fok, nemnagy móka ilyen időben még perceket se állni egy panel konyhájában.

Adta is magát a sajtos tejfölös, már úgy is rég ettem alapon. Aztán az utolsó pillanatban jött az a bizonyos szikra, nehogymár ne legyen semmi alternatíva, egy nagy bokor bazsalikommal, citrommal csak tudok kezdeni valamit (bár a sajtostejfölös is kurvajó, de pl. a trappista hiányzott hozzá).

 

Szóval tésztát megfőztem, leszűrtem, tányérba szedtem. Megszórtam reszelt citromhéjjal, jó nagy marék frissen reszelt parmezzánnal, szintén jó pár vékonyra vágott bazsalikomlevéllel (igen, most ollóval vágtam, énkérekelnézést). Meglocsoltam egykét evőkanálnyi főzővízzel, olívolajjal, citromlével. Csipetnyi sóval, borssal ízesítettem. Jól összekevertem, ennyi.