Már többször nekifutottam a steak sütésnek, de eddig sose voltam túlzottan elégedett a végeredménnyel. Első próbálkozásom még talán 3-4 éve lehetett, amikor az egyik szeletet sikerült annyira megsütni hogy az ablakot is be lehetett volna törni vele, a másik szeletet meg akár tatárbifszteknek is fel lehetett volna használni.

Aztán tavaly Valentin napkor vettem két szép szelet hátszínt, amit szintén nem sikerült tökéletesre sütnöm. Majd jött mégegy kaland a hátszínnel - > ismét cipőtalp.

Mondtam is Évinek hogy a tököm televan vele, legközelebb leszarom mennyibe kerül, veszek vagy öt kilót és addig sütőm ameddig jó nem lesz. Érdekes hogy azért már elég sokmindent össze tudok rakni, egy pofonegyszerű hússütésbe meg rendszeresen beletörik a bicskám. Persze jöhetek azzal hogy szar az alapanyag meg ilyenek, de azért azt is illene többé-kevésbé jól megsütni (és persze ugyan magyar az a marha, de a piacon veszem az érleltet mint a többi okostojás).

Végülis a legutóbbi kaland második próbálkozása már egész jó lett, de még mindig nem mertem volna bárki elé tenni.

Egyszónak is száz a vége, bénáztam eddig ezzel a témával. Az egyik hiba amit észrevettem az óra volt. Eddig mindig néztem, hogy most épp hány perce sül a hús ahelyett hogy inkább a húst néztem volna hogy hogyan áll. A másik egy ilyen újító próbálkozás volt mikor a végén még néhány percre a sütőbe is betettem hogy tuti kiszáradjon. Meg általában Évi sem mulasztotta el megjegyezni, hogy ő véresen nem nagyon enné meg. Szóval ezeket végiggondolva láttam neki a tegnap estének (meg kell még jegyeznem gatyamásnaposan).

Hétfőn jött egyébként a nagy ötlet hogy a hátszínnel már elégszer próbálkoztam, nézzük meg a bélszínt. A hátszínre amúgy is mindig kicsit kétesélyesként gondoltam, emezt meg ha nézegettem gyakorlatilag majdnem ugyanolyan volt mindegyik (érleléstől a színe eltérhetett, de egyébként márványosság meg miegymás nem érdekes ugye).

Másik kérdés a köret, mártás lett volna. A gomba krumpli témát kicsit unalmasnak találtam elsőre. De a lustaságom és Locatelli meggyőzött ismét (inkább Locatelli), végül megint a jóöreg gombatéma lett a befutó.

És igen, a végeredmény. Hát most nemsok kivetnivalót találtam benne, bár nem szoktam magamat fényezni. De örülök mert hús nem lett se száraz, se túl véres. Szaftos és omlós volt, a gomba és krumpli mellé meg tökéletes. Végül a chiantimártás még adott hozzá egy kis gyümölcsös, savanykás csavart. Szóval ez most asszem végre fasza lett :D

  

 

Kellbele (2 főre):

 

A húshoz:

2 kb 15 dkg-os bélszínszelet

Tengeri só

Frissen őrölt fekete bors (durvára őrölve)

Két evőkanál mogyoróolaj

Két vékony szelet vaj

 

A rösztihez:

4 közepes méretű burgonya, meghámozva, lereszelve

Egy rozmarinág levelei, felaprítva

400 g tisztított vaj

Tengeri só

 

A párolt gombához:

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

30 dkg rókagomba (v. más erdei gomba)

100 g vaj

Két evőkanálnyi petrezselyem

Tengeri só

Frissen őrölt fekete bors

1 dl száraz fehérbor

 

Chianti mártáshoz:

2 dl húsleves alaplé

1,5 dl chianti (egyik ismerősőm – szóval nem az én véleményem mielőtt valaki nekemesik – szerint pl. a kadarka íze lehet hasonló)

 

Italmellé: Chianti, 2007, Irsai Olviér Aligvárom

Zenemellé Bob Marley

 

 

Előszöris elkészítettem a tisztított vajat. Egy magasabb falú kis lábasban felolvasztottam kis láng felett 400 g-ot. Mikor teljesen felolvadt a tetejéről leszedtem a habot, merthogy felhabzott (nemtudom miért, elvileg nem kellett volna neki) majd a felső majdnem áttetsző réteget óvatosan lemertem, az alján lévő sűrűbb maradékot kidobtam.

 

A rösztihez a burgonyát a durvább reszelővel lereszeltem, tésztaszűrőbe tettem, megszórtam három csipetnyi sóval, majd kinyomkodtam a levét. Elkevertem az apróra vágott rozmaringgal és 15 percre félretettem. 15 perc elteltével rálocsoltam egy merőkanálnyi tisztított vajat és kézzel összekevertem. Nagy láng felett felhevítettem a palacsintasütőmet, beleöntöttem egy evőkanálnyi tisztított vajat és kis / közepes lángon elkezdtem sütni a krumplit. Belemertem a serpenyő közepére az egészet, fakanállal elrendeztem (kb. nagy kör alakúra, vigyázva hogy a szélek „el ne úszkáljanak”). Mikor a széle kezdett pirulni egy fedő segítségével megfordítottam (nemárt figyelni hogy a forró vaj rá ne menjen az ember kezére) majd a másik oldalát is megpirítottam.

 

A bélszínszeleteket már jóelőre kivettem a hűtőből hogy felmelegedjenek.  Mindkét oldalukat megszórtam két csipet sóval, fekete borssal. A vastag falú bordázott hússütő serpenyőmet kb. 10 percig hevítettem, majd beleöntöttem két evőkanálnyi mogyoróolajat és oldalanként 3,5 perc alatt kis lángon médiumra sütöttem a húsokat. Az első oldalt csak olyan két percig süthettem mivel a serpenyő még forró volt és ennek szerintem nem kell annyi idő (fennáll ugye a veszély hogy brikettre ég ez az oldala, ami nem túl esztétikus). A másik oldalra így majd öt perc jutott végül. Figyeltem hogy alakul az oldalak színe, illetve a ruganyosságot is nézegettem folyamatosan. Ha már nem rugózik vissza akkor szerintem mehet is a kukába. Tányérra szedtem és a tetejükre helyeztem egy-egy vékony szelet vajat.

 

A húst és a rösztit tányérokon 70 fokra előmelegített sütőbe tettem ameddig a gomba elkészült.

 

A rókagombát óvatosan megtisztítottam. Marek agitált még délelőtt hogy megne mossam mer vétek, ezeket csak törölgetni szokták. Olvastam már énis, de annyira retkesek voltak hogy ecsettel nem tudtam teljesen leszedni a földet, pláne a kalap alatti részekről (az meg megint nemjó sztem hogyha a körtnek szánt gomba recseg a földtől az ember foga között). Úgyhogy maradt a folyó víz alatti óvatos öblítés, majd szitán átrázás és kis szárítás.

Egy lábasban 50 g sima vajat olvasztottam és pár perc alatt megdinszteltem a két gerezd apróra vágott fokhagymát. Hozzáadtam a gombát és nagy lángon 4-5 percig folyamatosan forgatva megpirítottam (először lehet ereszt egy kis levet, ha az teljesen elpárolog és már pirul akkor jó).

Ennél a résznél mindig parázom kicsit hogy a fokhagyma megég, általában nem is szoktam csak a vége előtt pár perccel hozzáadni. Elvileg ha belekerül a hús, gomba, stb. akkor feltapad rá és már nem tud megégni de általában ennek tudatában is fosok egy kicsit mindig.

Mindegy, most sikerült nem elszúrnom. Kb. 5 perc után szórtam rá két csipet sót, borsot és felöntöttem fehérborral. Közepes lángon rotyogtatva megvártam hogy a bor teljesen elpárologjon, majd hozzáadtam a maradék felkockázott 50 grammnyi vajat és az apróra vágott petrezselymet.

  

A chiantimártáshoz kis lábasban kiolvasztottam két deci lefagyasztott alaplevet (tyúk vagy sertés volt, hirtelen nem tudtam megállapítani, marha még nincs) hozzáadtam 1,5 dl chiantit és 3-4 evőkanálnyi mennyiségűre sűrítettem.

 

Előmelegített tányérra szedtem a röszti felét, mellé egy kis gombát, rá a húst és meglocsoltam a mártással.

 

Ja igen, és majd el felejtettem, ez lett volna akkor a jubileumi „1 éves a blog” bejegyzés.