„A szendvics szó angol megfelelője, a „sandwich” a XVIII. században jelent meg először írásban, Edward Gibbon történész és parlamenti képviselő naplójában. Az angol John Montaguról, Sandwich negyedik grófjáról nevezték el. A gróf, bár a szendvics feltalálásához semmi köze nem volt, állítólag igen kedvelte ezt az ételt. Az egyik feltételezés szerint azért, mert így nem kellett félbehagynia egy kártyapartit sem, mert a keze nem lett zsíros az ételtől. A másik teória szerint az íróasztalánál töltött hosszú órákat nem szerette volna megszakítani.”
Nehogy mindenki aszidje hogy csak főtt-sült kajákat zabálunk. Tennap nem volt alkalmam bűvészkedni, viszont egy körül már mardosott az éhség. Elővettem hát egyik kedvencemet, a tonhalat. Gyors finom egésséges (aszthiszem).
Kellbele (4 főre):
4 szelet kenyér, baguette, vagy bármi
1 tonhalkonzerv
6-8 szem fekete olajbogyó
Két evőkanálnyi kapribogyó (nem kell átmosni)
4 szem koktélparadicsom, felaprítva
Olívaolaj
Mozarella
Frissen reszelt parmezán
Frissen őrölt fekete bors
1 Citrom
Két jégsaláta levél, csíkokra vágva
Zenemellé: Thievery Corporation – Radio retaliation
Italmellé: Nyakas – Kadarka, akarom mondani buborékmentes evian :D
Négy szelet kenyér egyik oldalát megpirítottam. Kivettem, megfordítottam, meglocsoltam kevés olívaolajjal, rápakoltam a leszűrt (sós vízben volt) tonhalat, majd a felaprított olajbogyót, kapribogyót, paradicsomot. A kapribogyót nem mostam át így sózni nem kellett. Megszórtam kis adag finomra reszelt parmezánnal, mozarella darabokkal, durvára őrölt fekete borssal, és még egy kortynyi olívaolajjal. Visszatettem a grillsütőbe ameddig a sajt elkezdett barnulni. Pár csepp citromlét csepegtettem a végén még rá.
