A sertésperkelt találkozása a savanyú káposztával. A székelyekhez annyi köze van mint nekem Albert Einsteinhez, félreértések elkerülése végett. Viszont egy Székely József nevezető illetőhöz meg annál több, ahogy azt már több helyen is kinyomozták.
Ült az emberünk egy Petőfi nevezető gyanús egyénnel a kocsmában, enyhén másnapossan gondolom, és megkívánhatott egy adag pörköltöt. Viszont mivel a másnapos gyomrot a túl zsíros kaja megviselheti (vagy mert Petőfi elette már előle a pörkölt nagyját, ezen még vitatkoznak a történészek), gondolt egyet és fellazítatta egy adag káposztafőzelékkel vagy mivel. Legközelebb meg már így kérték.
Tisztára mint a Cézár salátája.
Kellbele:
1 adag sertéspörkölt, részleteket lásd itt: fast-food.blog.hu/2011/07/27/perkelt_2
1 kg savanyú káposzta
1 babérlevél
1/3-ad teáskanálnyi őrölt római kömény
Két evőkanálnyi zsír (sertés, mangalica, valami)
A pörköltet feltesszük másfél órára fedő alatt rotyogni. Közben egy nagy lábasban felolvasztjuk a zsírt, hozzáadjuk a savanyított káposztát, megszórjuk borssal, csipetnyi sóval, köménnyel, babérlevéllel és közepes lángon 5-10 perc alatt lepirítjuk.
A pörkölthöz adjuk, fél-háromnegyed óra alatt összefőzzük. Ha túlságosan felszívná a káposzta a levet kis vizet adhatunk hozzá. Ha szükséges sózzuk, borsozzuk. Szokták habarni is, felénk nemszokják úgyhogy énse tettem. Nagy kanál tejföl kell rá és kész is.
Egy nap pihentetés után az igazi.