Pavin
2016. szeptember 01. írta: charliefirpo1

Pavin

Az idei nyaralásunkból szeretnék most egy szedett-vedett kis éttermi ajánlót rittyenteni, az ilyesmi úgyis ritka nálam.  

Idén is sikerült eljutnunk az olaszokhoz, a tavalyi Liguria után most Toszkánát vettük célba. Grosseto környékén sikerült szállást találnunk, ami Toszkánának már inkább a déli része, szerencsére közel a tengerhez. Egy nagyon kedves olasz családnál béreltünk egy kis házat, ami korábban talán istálló lehetett. Ők ajánlottak egy éttermet, amit utolsó nap látogattunk meg végül. Annyi kérésem volt csak mikor megkérdeztem őket, hogy hol lehet itt egy jót enni, hogy valami kis helyi dolgot ajánljanak, ami lehetőleg nincs tömve turistával, közel is van, és házias ételeket ehetünk.  Egy Agriturismo Pavin nevű helyet dobtak be, ahol maguk is gyakran megfordulnak. Nos, csak ajánlani tudom annak, aki netán arra jár, mert:

Annyira helyi volt, hogy nem volt egy darab külföldi sem, a pincérekkel is többé-kevésbé kézzel-lábbal kommunikáltunk. Azon a környéken egyébként lépten-nyomon ilyen agriturismokba botlik az ember, azok alapján, amit láttunk, amolyan olasz falusi turizmus kategóriába tudnám besorolni az egészet.  Általában ajánlanak szállást, van, amelyikben étterem is akad, a kisebbekben meg a házigazdák főznek esténként a vendégeknek. Többségükhöz tartozik kisebb-nagyobb megművelt föld is, ahol olívabogyót, szőlőt termesztenek, állatokat tartanak.

Szóval szerencsés esetben minden, ami az asztalra kerül, helyben termett, vagy szaladgált nemrég.

Mi a klasszikus négyfogásos menüt ettük végig. Mindegyik fogásnál azt éreztem, hogy ezt nem lehet űberelni, aztán mégis. Több helyen is olvasni, hogy az olaszoknál végig kell enni minden fogást, különben megsértődnek. Az előző esti éttermi kalandunk alapján ez nettó hülyeségnek, de legalábbis enyhe túlzásnak tűnt, mert a helyi arcok simán bevágtak egy pizzát egy pofa sörrel, utána ittak szép nyugodtan egy kávét, és mentek tovább. De mi azért próbáltuk tartani magunkat az ajánlásokhoz, azzal a kis különbséggel, hogy az antipastiból, meg a secondiból csak egy-egy adagot rendeltünk, és ketten ettük. Így viszont pont elég volt, nem ettük degeszre magunkat, meg éhesek se maradtunk.

Antipastinak "pirítóst" kaptunk három féle klasszikus feltéttel, paprikakrémmel, házi májkrémmel, meg apróra kockázott paradicsommal (klasszikus bruschetta). Mellé kétfajta sonkát, szalámit, sajtot hoztak. Van egy kis üzletük is a bejáratnál, itt mindent, amit felszolgálnak, meg is lehet egyébként vásárolni.

img_2361.JPG

Ezután jött az első főfogás, a primi, aminél már majdnem elsírtam magam, mikor elénk tették a zsályás vajban megforgatott, spenótos ricottával töltött raviolit, aminek a tésztáját persze szintén helyben készítik.

img_2364.JPG

És ez még csak az én fogásom volt, Évi gnudit kért, ami szintén spenót és ricotta kombinációja, csak épp gombócnak főzve. Rá meg egy kis adag klasszikus bolognai mártás került. Ránézésre kemény kis gombócoknak tűntek, de beleharapva olyan krémes volt, mint a legjobb panna cotta, szinte egyből szétolvadt a szánkban. Ilyen jót még életemben nem ettem, pedig már próbáltam ezt-azt, szívem szerint inkább ezekből kértem volna még egy-egy adagot, de inkább tovább haladtunk a desszert felé.

img_2363.JPG

A secondi egy szintén klasszikus fogás volt, grillezett oldalas, kolbász, húsos hasaalja, grillezett zöldségekkel. Semmi extra flinc-flanc, viszont minden tökéletesre sütve, ízesítve, nem tolakodóan nagy adaggal tálalva.

img_2367.JPG

Desszertnek egy toszkán klasszikust, a torta della nonnát választottuk, ami annyit tesz, mint a nagyi tortája. Ezt már csak azért is kikértem, mert kíváncsi voltam, hogy itt hogy készítik, aznap ugyanis már ettünk egyet napközben egy kis kávézóban is. Hát, érdemes volt, ilyen sütit, mert ez azért inkább süti, már rég nem ettem. Lehet, hogy a hely hangulata is hozzájárult az élményhez és kicsit túlértékeltük, de nem hagytuk túl sokat időzni a tányéron. A receptje, mint a legtöbb olasz sütié, egyébként egyszerű, mint a faszeg. Ahogy nézegettem, édes omlós tészta az alapja, amibe egyes receptek polentát is kevernek, egy egyszerű tojásos főtt krémmel töltve. A tetejére meg fenyőmagot szórnak, ez talán a legjellegzetesebb alkotóeleme az egésznek.

img_2368-1.jpg

Ez volt sajnos az utolsó fogásunk, egyben az utolsó napunk is kint, de pár üvegnyi friss olívaolajat azért még a hónunk alá csaptunk kifele menet, meg elmentettük a címet. Mindenkinek, aki arra jár, csak ajánlani tudom, szuper ételek, igazi olasz hangulat, széles mosollyal felszolgálva.

A bejegyzés trackback címe:

https://fast-food.blog.hu/api/trackback/id/tr3511666778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.