Az előző történethez persze hozzátartozik az eleje is, a péntek.
Két ötletem támadt péntek estére, a grillkolbász meg a steak. Utóbbit úgy ítéltük meg Balázzsal, hogy Adél lisztérzékenysége miatt talán barátságosabb dolog, meg persze a büdösnagyszelet marhahús az mindig jöhet.

Szóval be is néztem hazafele menet a hentesünkhöz, mert már múltkor, mikor a burgundi marhát főztem is beszéltük, hogy az a nyak annyira kurvajól nézett ki mikor körbepirítottam, hogy majdnem megettem. Erre mondta is az Ákos, hogy hát ő múltkor steaknek sütötte meg. Nem az a szokványos vörös húsdarab, ami az ember eszébe jut a marhanyakról, ez rendesen márványos volt, mint egy jobbfajta hátszín.

Elsőre csak két szeletet sikerült keríteniük, mi viszont négyen lettünk volna rá, úgyhogy a másik kettőt hozzácsapták valami másból. Nem árulták el végül mi volt, nekem így tippre meg lövésem nincs, de elég jól nézett ki. Jobban mint a nyak. Ezért (is) járok oda, na.
Jaigen, meg a sors is úgy akarta egyébként hogy mi steaket süssünk, mer a paprikán csütörtökön egész este valami olyan műsort néztem, amiben végig marhát sütöttek. Na, ott láttam a legújabb, ügyeletes kurvajó technikát, a „hogyan állapítsuk meg hogy átsült a steak?” kérdésre.
A lényeg. Kb. az jutott az eszembe róla, hogy parasztmaghőmérő :)
Ha a hús nagyjából jól néz ki, értsd kéreg rásült minden oldalon, szúrjunk bele hét másodpercre egy fogpiszkálót majd érintsük a szánk alatti részhez. Ha testmeleg, vagy kicsit melegebb akkor elvileg médium. Nemtudom hogy most vanbenne valami, vagy nincs, de nekem nagyon úgy tűnt hogy ez médium.

Kellbele:

Hús
4 db, kb. 15-20 dkg-os marhanyak szelet, vagy bármi más jópofa steakhús,
Kis csokor  rozmaring,
Nagy szemű tengeri só,
Frissen őrölt fekete bors,
Olívaolaj,

Köret, "Adél féle" sültkrumpli
Kacsazsír ha akad, vagy olívaolaj,
Fejenként 2-3 szem új, vagy kifli burgonya,
Tengeri só,
Frissen őrölt fekete bors

1 fej Jégsaláta,
Néhány fej Nagyobb csiperkegomba, félbevágva,
Pár szem koktélparadicsom,
Citrom,


Italmellé: Marcus Aurelius 2003 Pinot Noir

1. A burgonyát héjastól vágjuk „hajóra”, sós vízben főzzük félkeményre (forrástól számított 2-5 perc).
2. Csepegtessük le, tegyük kizsírozott vagy olajozott tepsibe, sózzuk, forgassuk alaposan össze és tegyük 250 fokos sütőbe ameddig szép aranybarnára nem sül.
3. A salátát vágjuk csíkokra, bő, jéghideg vízben tegyük félre.
4. A húst (amit sütés előtt egy órával tányérra tettünk, hogy átmelegedjen) sózzuk, borsozzuk, tegyük a grillre. Pirítsuk mindkét oldalát forró grillen vastagságtól függően 5-10 percig.
Ez mondjuk sok mindentől függ, milyen meleg a parázs, mennyire magasan van a rács, milyen vastag a hús, stb.  Lényeg ha körbepirult rendesen akkor fordítsunk és a végén nézzük meg miújság. Közben kenegessük az olívaolajban áztatott rozmaringágakkal.

5. Fogjunk egy fogpiszkálót, szúrjuk a legvastagabb részbe és hagyjuk ott hét másodpercre. Vegyük ki, érintsük a szánkhoz. Ha langyosnak, testmelegnek érezzük, a hús pontjó, médiumra sült.
6. Szedjük egy vastagabb falú tálba a szeleteket, burkoljuk be alufóliával és hagyjuk állni a sütési idővel megegyező ideig.

Nos?